Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta

A helyszínről

A Hortobágyi Nemzeti Park nemcsak világörökségi helyszín, hanem egyben hazánk első nemzeti parkja is. 1973-ban vált nemzeti parkká, majd 1999-ben pedig a világörökség részévé. Ma az ország legnagyobb összefüggő védett területe, közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely. Hortobágy az ember és a természet harmonikus kapcsolatát, valamint az Alföld tipikus képét testesíti meg. Gondolatainkban megelevenedik a Hortobágy múltja, délibábként jelenik meg a csárda, a legelő nyáj, a magányosan ágaskodó gémeskút és a betyár képe.

Ha meglátogatod ezt a hatalmas kiterjedésű Pusztát, tanúja lehetsz a terület sajátos földhasználatának, ahol a szikes legelők, sztyeppék, rétek és vizes területek adottságaihoz kellett alkalmazkodnia az itt élőknek. A „jószág” éjjel és nappal, nyáron és télen „rendezte” a terepet – ez a szilaj tartású legeltetés. A táj arculatát döntően a vizek alakították szinte tökéletes síksággá, a Hortobágy sekély mélyedéseinek nagy része a Tisza és a Berettyó szabad árterülete volt. 1846-ban kezdődött meg a Tisza szabályozása. A kanyarulataitól megfosztott, gátak közé kényszerített folyó többé nem öntötte el termékeny iszapjával a Hortobágy sík területeit, és nem táplálhatta közvetlenül a holtágak és távolabbi területek mocsárvilágát sem. Ez a folyamat a szikes területek növekedéséhez vezetett. Annak érdekénben, hogy ne száradjon ki teljesen a terület, a Hortobágyot csatornákkal hálózták be. A részlegesen kiszáradó korábbi vizes élőhelyeket rétekké, szántóföldekké alakították és mesterséges halastavakat hoztak létre.

A Puszta változatos növény- és állatvilágnak ad otthont. Bár a rideg állattartás jelentősége napjainkra visszaszorult, az állattenyésztés ma is fontos szerepet tölt be. Többek között magyar szürke szarvasmarhát, rackát, mangalicát, magyar félvér lófajtákat, emellett parlagi baromfifajtákat, valamint magyar pásztorkutyákat is tenyésztenek. A haszonállatokon kívül a terület vizes élőhelyei számtalan madárfajnak adnak otthont: vöcskökkel, kárókatonákkal, récékkel vagy szárcsákkal is találkozhatsz, de a sekélyebb vizű nádasokban bölömbika, nagy kócsag, nyári lúd és nádi énekesmadár is költ. A terület igazi kincsei a gémtelepek, de fészkel még a ligeterdőkben fekete gólya, valamint különböző ragadozó madarak is. A Tisza magas partfalaiban pedig gyurgyalag, valamint jégmadár költ. Legnagyobb testű madarunkat, a túzokot is megtalálhatod itt. Igazi érdekesség a tavaszi túzokdürgés, melynek során a hímek (kakas) nyaki légzsákjukat felfújják, farktollukat felborzolják és körbe-körbe forognak a kiszemelt tojó előtt.

Hortobágyon a sziki és mocsárrétek jellemző növényeivel is találkozhatsz, mint például magyar sóvirággal, sziki útifűvel, taréjos búzafűvel, vagy ligeti zsályával, de a sziki madárhúr, a fátyolvirág és a sárga sziki pozdor is a terület tipikus növényei közé tartozik.

A természeti értékeken túl a Puszta épített öröksége is számtalan felfedeznivalót rejteget. A pásztortársadalom régi időktől fogva épített helyi alapanyagokból könnyű szerkezetű, egyszerű építményeket a rábízott állatok és saját maguk védelmére, emellett eszközei tárolására. A 17. században az Alföldön keresztülvezető jelentős kereskedelmi útvonalak mentén épültek fel 10-12 kilométerenként az utazókat, a lovaikat, valamint a nyugat felé terelt marhacsordák hajtóit kiszolgáló csárdák, valamint a közlekedést megkönnyítő, kőből és téglából épült hidak. A Hortobágyon ilyen ősi útvonal volt például a Só út, melynek állomásai a Patkós, a Meggyes, a Nagyhortobágyi, a Kadarcsi és a Látóképi csárdák voltak. A csárda rendszerint két egymással szembenéző, egyszintes, nádfedeles, később cseréppel fedett épületből álló vidéki fogadó. A Meggyes és a Hortobágyi Csárdát ma is felfedezheted, az épületekbe betérve közelebbről is megismerkedhetsz a korabeli bútorokkal, tárgyakkal, a berendezett tisztaszobával, füstös konyhával, az ivóval és a csárdás szobájával, de a pusztai közlekedéssel és a csárda híres vendégeivel is. A hortobágyi épített örökség része a Puszta szimbóluma, a Kilenclyukú híd. A szájhagyomány szerint Rózsa Sándor (egyes változatokban itt más híres betyárok neve is felbukkan) éppen a csárdában tartózkodott, amikor a zsandárok el akarták kapni. A betyár a folyó felé menekült, ám hidat nem talált, így kilenc szeretője állt vízbe, hogy a hátukra lépve a túlpartra tudjon jutni.

Térkép

Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta világörökségi helyszín térképi lehatárolása.

Játékok

Kicsiknek

Puzzle

Nagyoknak

Tudáspróba