Hollókő ófalu és környezete
Galéria
A helyszínről
Hollókőről a legtöbbünknek a húsvéti tradíciók és a locsolkodás jut eszébe. Nem hiába, hiszen hagyományőrző lakóinak köszönhetően Hollókő műemlék épületeiben napjainkban is szorgoskodik a bőrdíszműves, a fakanalas, a kosaras és a fazekasmester, népdaloktól és csizmatalp kopogásától hangos a táncház, ünnepnapokon pedig különleges, színes és gazdagon díszített népviseletbe öltözött forgatag lepi el az Ófalu utcáit. Ez az, ami leginkább Hollókő különlegessége, hogy eleven kultúra járja át a települést és a helyiek élete a mai napig a népi hagyományokra és a palóc életformára épül. 1987 óta szerepel az UNESCO Világörökség Jegyzékben és azóta is a 20. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája.
Hollókő településképére a hagyományos településforma és a tradicionális építészet jellemző. 1909-ben nagy tűzvész pusztított a faluban, óriási károkat okozva ezzel a település épületeiben. Ezt követően módosítottak az addigi építkezési szokásaikon és a favázas házakat kőalapra emelték, valamint meszelt falakkal és az utca felé magas faoszlopos tornáccal látták el. A házakra túlnyúló tetőt ácsoltak, melyet szarufás tetőszerkezettel készítettek, valamint cserépzsindellyel fedtek be. Az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai képét.
A település védett épületei többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok, úgynevezett hambitusok szegélyezik. A hagyományos palóc házak többnyire három helyiségből állnak: a tornácról közvetlenül a középső helyiségbe, a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező, ahonnan az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyben a ház ura lakott családjával. Hátul volt a fűtetlen éléskamra, melyben a gabonát tárolták, ez volt az idősek hálóhelye is. Hollókő hagyományos, „fésűs” beépítésű telkekből álló egyutcás falutípus, ami a palóc régióra jellemző. A palóc településeken a nagycsaládok szokás szerint egyetlen telekre építkeztek és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egyszerűen egy újat emeltek. Több generáció együttélése esetén valóságos mellékutcák alakultak ki a telkeken belül.
Hollókő térbeli és szakrális központja a fatornyos, zsindelytetős templom, melyet 1889-ben építettek. Tudtad, hogy a fából ácsolt torony egyetlen szög felhasználása nélkül készült el? A templomot a falu épületeihez hasonlóan kőalapra építették vályogból. Falait fehérre meszelték, padlóját vörös tégla burkolja. Ugyanakkor a templom a hagyományos falusi élet meghatározó színtere is. A nagy keresztény ünnepek szokásai, a körmenetek, a szakrális célú tűzgyújtások gyakran a templom körül zajlanak.
A falu lakói a hollókői szokások túlnyomó részét ma is élik. Ünnepi alkalmakkor felveszik kézzel szőtt és hímzett népviseletüket. A tradicionális női öltözék a tarka színű szoknya, mely alatt munkához általában csak kettő, nagyobb ünnepeken viszont akár 20 alsószoknyát is viseltek. A fehér vászon ingváll fölé színes – az ünnepi viselethez gazdagon hímzett – lajbit öltöttek, de a palóc lányok és asszonyok legszembetűnőbb ékessége a színes szalagokkal, gyöngybefűzéssel készített főkötő volt.
Térkép
Hollókő ófalu és környezete világörökségi helyszín térképi lehatárolása.
