Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete

Bevezető

Az UNESCO Világörökség Bizottság „Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete” világörökségi helyszínt 758-as azonosító számon 1996-ban vette fel a Világörökség Jegyzékbe, kulturális örökség kategóriában. A bencés rend 996-ban, Tours-i Szent Márton tiszteletére alapított monostora jelként magasodik az egykor „Pannónia Szent Hegyének” nevezett dombon, amely a vallási hagyomány szerint az ég és a föld találkozási pontja, olyan hely, ahol az ember közelebb lehet Istenhez.

Galéria

A helyszínről

A magyar államisággal egyidős monostor a középkori Közép-Európában meghatározó szerepet játszott a kereszténység terjesztésében. A Pannonhalmi Főapátság kiemelkedő módon jeleníti meg egy bencés monostor ezeréves történeti múltra visszatekintő történeti fejlődését. A monostor elhelyezkedése, táji kapcsolatrendszere, valamint egyedi építészeti struktúrája a Főapátság és az azt körülvevő természeti környezet szerves összefonódottságát mutatja. A Szent Benedek Regulája szerint működő szerzetesi közösség egyedülálló folytonossággal tartja fenn a bencés kultúra egyik központját.

A Szent Márton Bazilika, amelyet 1224-ben kezdtek el építeni, a harmadik templom ezen a helyen, így a korábbi épületek falmaradványait is magában rejti. A déli főkapu, a vörös márvánnyal burkolt úgynevezett Porta Speciosa köti össze a templomot és annak déli oldalán épült kerengőt. A kerengő melletti keleti épületszárnyban lehetett a káptalanterem, a déli oldalon a Refektórium (ebédlőterem) és mellette a melegedőszoba. A Refektórium Martin Witwer karmelita 1724-27-es munkája, a homlokzatot háromszögletű oromzat koronázza. Az épületben Antonio Fossati falfestménye található. A Főapátság a 13-15. századból származó, eredetileg egyemeletes, de 1912-ben kétemeletesre emelt épületcsoportból áll, amelyet részben a középkori kerengő fölé emeltek. A 18. század elején jelentősen átalakították őket, a boltozott folyosó és a kelet-nyugati szárnyon lévő szerzetesi cellák a 18. századi magyarországi monasztikus építészet kivételes példái. A Főapátság értékét tovább emelik gazdag művészeti és tudományos gyűjteményei. A négyszintes könyvtárat két szakaszban építették 1824 és 1835 között. A kiemelkedő értékű könyvtár több mint 350 000 kötettel rendelkezik; a Főapátsági Levéltár számos értékes dokumentumának leghíresebb darabja a legrégibb latin betűs magyar írásos nyelvemlék, a Tihanyi Bencés Apátság 1055-ös alapító oklevele. A monostor képtára, metszettára, numizmatikai gyűjteménye, régiségtára és kincstára szintén jelentős.

A Boldogasszony-kápolna, amelynek építése 1714-ben vette kezdetét, a déli domb tetején áll. A millenniumi emlékmű egyike annak a hétnek, amelyet Magyarország 896-os honfoglalásának ezeréves évfordulója alkalmából állítottak. A monostoregyüttest körülölelő terület jelképes eleme az erdő és a botanikus kert. A pannonhalmi táj keleti lejtőin fekvő erdő nagyrészt a vidék hagyományos tölgyerdeje. Számos ritka és védett növényfaj található benne, illetve számos énekesmadárnak ad otthont. Mind az erdő, mind a botanikus kert hozzájárul a térség egyedi tájképi értékéhez, és kiemeli a monostor épületei által képviselt ember alkotta elem esztétikai értékeit is. A látogatóközpont és a vendéglátás épületei (VIATOR Apátsági Étterem és Borbár, Pausa Apátsági Kávéház, Szent Jakab Ház), valamint a Pincészet, illetve a 2012-ben megújult Bazilika a kortárs építészet letisztult formanyelvén viszik tovább a szerzetesrend puritán stílusát és mutatják a szerzetesi közösség képességét a folyamatos megújulásra.

További információért látogasson el a helyszín vagy az UNESCO honlapjára.

Térkép

Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete világörökségi helyszín térképi lehatárolása.

Kiemelkedő Egyetemes Érték

Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékét az UNESCO Világörökség Bizottság 2013. évi ülésszakán elfogadott 37COM 8E számú döntése tartalmazza.

A helyszín kiemelkedő egyetemes értékét képezi a Pannonhalmi Főapátság és környezete, vagyis a bencés monostor jellegzetes elhelyezkedését, táji kapcsolatrendszerét, egyedi struktúráját, szervezeti kialakítását, ezeréves történeti múltra visszatekintő történeti fejlődését megjelenítő apátsági épületek: a bazilika, az oktatási épületek, a Boldogasszony-kápolna, a Millenniumi kápolna, az Apátsági Arborétum, a parkerdők és a gyógynövénykert. A kereszténység közép-európai elterjesztésének egyedi példája a bencés monostor elhelyezkedése és alapításának korai dátuma, valamint az országok és népek közötti békéért ezer éve dolgozó bencés szerzetesek folyamatos jelenléte. A monostoregyüttes a mai napig működő szerzetesi élet minden színterét tartalmazza, annak élő központja.

A kiemelkedő egyetemes értéket hordozó attribútumok a kontinuus módon fejlődő történeti épületegyüttes, a kontinuus módon fejlődő történeti funkció, a történeti kertek, táji és természeti környezet, valamint a karakteres táji megjelenés köré szerveződnek.

A helyszín Világörökség Jegyzékbe való felvételét az (iv) és (vi) kritériumnak való megfelelés igazolja

(iv) kritérium
A Pannonhalmi Főapátság és környezete kiemelkedő módon jeleníti meg egy keresztény (bencés) monostor jellegzetes elhelyezkedését, környezeti kapcsolatait, egyedi építészeti struktúráját, szervezeti kialakítását, ezer éves történeti múltra visszatekintő történeti fejlődését.
(vi) kritérium
A bencés monostor elhelyezkedésével és alapításának korai dátumával (996) a kereszténység közép-európai elterjesztésének egyedi példája, melyet a bencés szerzetesek folyamatos jelenléte gazdagít, akik az országok és népek közötti békéért dolgoznak ezer éve.