Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai

Bevezető

Az Aggteleki- és Szlovák-karszt Magyarország északkeleti és Szlovákia délkeleti határán terül el, természeti és kultúrtörténeti értékekben egyedülállóan gazdag, összefüggő barlangrendszere a két ország közös felterjesztése alapján 1995-ben, 725ter azonosító számon került felvételre az UNESCO Világörökség Jegyzékébe, természeti kategóriában. A barlangok és képződményeik kiemelkedő jelentőségét rendkívüli formagazdagságuk, komplexitásuk, viszonylagos érintetlenségük és kis területen való koncentrálódásuk adja. A világon sehol máshol nem fordulnak elő a mérsékelt égöv zónájában ilyen komplexitásban barlangok. A több tízmillió éve formálódó térség elsőrangú bemutatóhelye mind a trópusi, mind pedig a jégkorszaki körülmények közötti karsztképződésnek.

Galéria

A helyszínről

A Világörökség túlnyomórészt 230-240 millió éves közép-triász korú mészkőben kialakult barlangjai úgy genetikai és alaktani jellemzőiket, mint élővilágukat tekintve igen sokszínűek. A legtöbb barlang jellemzően a felszín alatti folyóvizek oldó és koptató munkája eredményeképpen jött létre. Többségük vízszintes, gyakorta egymás fölötti szintekkel, azokon belül pedig kanyargó folyosókkal, oldalaikon bemélyedésekkel, mennyezeteiken medrekkel. A szén-dioxidban dús víz a mészkő szerkezeti törésein függőlegesen leszivárogva képez üregeket, ún. aknabarlangokat vagy zsombolyokat, melyek mélysége gyakran meghaladja a 100 métert is. Egyedülálló oldásos barlang az Ochtinai-aragonitbarlang, amely a mészkőlencsében megrekedt stagnáló vagy lassan mozgó víz hatására alakult ki. Mindemellett megfigyelhetőek még a területen a keveredési korrózió által létrehozott gömbüstszerű oldásos formák, a szerkezeti töréseken létrejött barlangok, a tömegmozgásos hasadékbarlangok, valamint a mennyezet beszakadása révén kialakult barlangüregek. Az Áji-völgy különleges barlangképződési jelensége, ahogy a vízesések boltozatán lerakódó nagymennyiségű mészkőréteg zár magába üregeket. A barlangokat különböző alakú, méretű és színű álló- és függőcseppkövek, cseppkőoszlopok, -bevonatok, -lefolyások, -függönyök, valamint ágas-bogas heliktitek és egyéb cseppkőformák mellett barlangi gyöngyök és borsókövek díszítik.

A felszín feletti és alatti karsztfejlődés között fennálló kapcsolatok miatt, a világörökségi terület természetes terepi laboratóriumnak tekinthető.

Az Aggteleki- és Szlovák-karszton jelenleg több mint 1400 barlang ismert, ennek 99%-a még eredeti, természetes állapotban van, és csupán a maradék 1%-ban kialakított bemutatóbarlangok fogadnak látogatókat. A világörökségi terület legismertebb barlangja a 25 kilométeres összhosszúságú Baradla–Domica-barlangrendszer. A mérsékelt égöv leghosszabb cseppkődíszes, aktív patakos barlangja vizes élőhelyeivel Ramsari terület is. Itt található a karsztvidék legjelentősebb látogatható barlangja, az írásos forrásokban először 1549-ben említett, egyedülálló látványt nyújtó cseppkőoszlopokkal, függő- és állócseppkövekkel, -lefolyásokkal és -zászlókkal díszített Baradla-barlang, amelyben a túrázás mellett, kiváló akusztikájú hangversenyteremének köszönhetően, kivételes élményt jelentő barlangkoncertek látogatására is lehetőség van. A karsztvidék további nevezetes barlangjai a tömeges és változatos borsókő és heliktit képződményeiről híres Rákóczi-barlang, a hazánk első gyógybarlangjaként számon tartott és lenyűgöző mésztufagátakkal tarkított Béke-barlang, a Vecsembükki-zsomboly, melyet sokáig Magyarország legmélyebb barlangjaként jegyeztek, továbbá a Vass Imre-barlang, amely az egyik legjobban kutatott barlangunk. A szlovák oldalon található Ochtinai-aragonitbarlang, valamint a mérsékeltöv legalacsonyabban fekvő jégbarlangja, a Szilicei-jégbarlang is gazdag barlangtani értékekben.

A változatos morfológiájú barlangok, valamint a lenyűgöző régészeti maradványok jelenléte miatt a helyszín kiemelkedő értékű földalatti múzeumként értékelhető. Több mint 30 barlangban mutatták ki az őskori kultúrák jelenlétét. Legjelentősebb lelőhelyei a Baradla-Domica barlangrendszer a bükki kultúrájú településeivel és a Közép-Európában egyedülálló faszénrajzaival, illetve a Bába-lyuk és Kilencfa-barlang, melyek hajdanán a kieticei kultúra emberének temetkezési helyeként szolgáltak.

A kivételes ökoszisztémát alkotó barlangvilág több mint 500 barlangkedvelő állatfajnak nyújt élőhelyet, köztük számos endemikus, vagyis kizárólag erről a területről ismert fajnak, mint például a vakfutrinka (Duvalius hungaricus), vagy a térség felszín alatti vizeinek gyakori lakója, a vakbolharák (Niphargus aggtelekiensis). Kiemelt értéket képvisel továbbá, a nagyobb barlangokban előforduló, Európa harmadidőszaki tropikus éghajlatából visszamaradt fajnak tartott szálfarkú (Eukoenenia spelea). A felszín alatti világ lakóinak másik jelentős csoportját alkotják a denevérek, amelyek a barlangokat elsősorban telelőhelyként, nyári szálláshelyként, vagy szaporodó helyként használják. A 28 európai denevérfajból 21-et regisztráltak itt, közülük a tavi denevér (Myotis dasycneme) és a közönséges denevér (Myotis myotis) szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. A fokozottan védett, kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) évente kb. 5000 példányt számláló telelőkolóniái a Baradla–Domica-barlangrendszerben, európai jelentőségűek. A páradús környezet olyan kétéltűek számára is ideális élőhely, mint a foltos szalamandra (Salamandra salamandra).

További információért látogasson el a helyszín vagy az UNESCO honlapjára.

Térkép

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai világörökségi helyszín térképi lehatárolása.

Kiemelkedő Egyetemes Érték

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékét az UNESCO Világörökség Bizottság 2013. évi ülésszakán elfogadott 37COM 8E számú döntése tartalmazza. A bizottsági döntés értelmében az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait és azok képződményeit rendkívüli formagazdagságuk, komplexitásuk, viszonylagos érintetlenségük és kis területen való koncentrálódásuk teszi kiemelkedő jelentőségűvé. A felterjesztés idején regisztrált 712 barlangban, a karsztjelenségek a formák és élőhelyek olyan változatosságát hozták létre, amely biológiai, geológiai és őslénytani szempontból egyaránt jelentős.

A helyszín Világörökség Jegyzékbe való felvételét a (viii) kritériumnak való megfelelés igazolja.

(viii) kritérium
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai világörökségi helyszín számos európai karsztterület viszonylatában tipikusnak mondható, ugyanakkor azoktól megkülönbözteti az itt található igen nagyszámú (a felterjesztés idején 712 regisztrált barlang) és változatos barlangtípus egy területen való koncentrált előfordulása. Az utolsó több tízmillió év geológiai történetére vonatkozólag nyújtanak bizonyítékokat a karsztformák eltemetődését majd reaktiválódását vagy előbukkanását eredményező földtani folyamatok. A pleisztocén előtti (több mint 2 millió éves) karsztosodás maradványai nagyon jól megkülönböztethetőek a területen, és közülük sokan az egykori trópusi és szubtrópusi éghajlat bizonyítékául szolgálnak. Ezek között olyan trópusi karszt maradványok, karsztos szigethegyek találhatók, amelyeket később átalakított a pleisztocén kori periglaciális erózió. E páratlan, a trópusi és jégkorszaki klímaviszonyokra utaló jegyek nyomait egyaránt magán viselő őskarsztos formakincs valószínűleg jobban dokumentált itt, mint bárhol máshol a világon.