Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
Galéria
A helyszínről
Habár az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt földrajzilag összefüggő egységet alkot, a területen húzódó országhatár mégis kettéválasztja őket. Az itt található barlangok már 1995 óta természeti örökségként a Világörökség részének számítanak. Napjainkban több mint 1400 barlang ismert a területen, amelyeknek csupán 1%-a látogatható, 99%-a pedig természetes állapotát őrzi, háborítatlanságuk külön értéknek számít. A mérsékelt égövön sehol máshol nincs példa arra, hogy barlangok ilyen kis területen ilyen nagy sűrűségben és változatos formakinccsel alakuljanak ki. A barlangokat különböző alakú, méretű és színű álló- és függőcseppkövek, cseppkőoszlopok, bevonatok, lefolyások, függönyök, valamint ágas-bogas heliktitek és egyéb cseppkőformák mellett barlangi gyöngyök és borsókövek is díszítik.
A mészkőhegységet formáló természeti erők közül a víz a legjelentősebb, amelynek ereje felszíni és felszín alatti formákat is létrehozott. A karszt mélyében található barlangok oldódással, koptatással, beszakadással alakultak ki. Ezek az erők évmilliók óta dolgoznak, miattuk a barlangrendszer ma is lassan, de folyamatosan változik. A világörökségi terület legismertebb barlangja a 30 kilométer összhosszúságú Baradla–Domica-barlangrendszer, amelynek egyik névadó barlangja az írásban először 1549-ben említett Baradla-barlang. A karsztvidék további nevezetes barlangjai a borsókő és heliktit képződményeiről híres Rákóczi-barlang, a hazánk első gyógybarlangjaként számontartott Béke-barlang, a Vecsembükki-zsomboly, amely Magyarország egyik legmélyebb barlangja, valamint a Vass Imre-barlang, amely az egyik legjobban kutatott barlangunk. A szlovák oldalon található Ochtinai-aragonitbarlang és a Szilicei-jégbarlang szintén jelentős barlangtani értékekkel rendelkeznek.
Úgyis gondolhatnánk, hogy a barlangok sötét világa nem lehet alkalmas élőhely. Milyen nagyot tévednénk! Az itt található barlangok ugyanis biológiai és őslénytani szempontból is figyelemre méltók. A sötét barlangok üregeiben és vizeiben számos állatfaj él: a Baradla-Domica barlangrendszerben több, mint 500 különböző állatfaj jelenlétét sikerült kimutatni, de több endemikus – vagyis az egész világon csak itt élő – fajnak is otthont ad a barlangrendszer, ilyen a magyar vakfutrinka és az aggteleki vakbolharák. Kiemelt értéket képvisel továbbá a nagyobb barlangokban előforduló, Európa harmadidőszaki tropikus éghajlatából visszamaradt fajnak tartott magyar szálfarkú. A legnevezetesebb barlangkedvelő fajok a denevérek – a 28 európai denevérfaj közül 21-nek ad menedéket e föld alatti világ, amelyek a barlangokat elsősorban telelőhelyként, nyári szálláshelyként vagy szaporodóhelyként használják. Közülük a tavi denevér és a közönséges denevér szerepel a veszélyeztetett fajok listáján, de a fokozottan védett kereknyergű patkósdenevérnek is kb. 5000 példányból álló kolóniái telelnek a Baradla–Domica-barlangrendszerben. A páradús környezet ugyanakkor olyan kétéltűek számára is ideális élőhely, mint a foltos szalamandra.
Azonban az állatok mellett az ember is megfordult a barlangrendszerben az újkőkor és a bronzkor folyamán. Több, mint 30 barlangban találták meg az ősi kultúrák egykori jelenlétének nyomait. A legjelentősebb lelőhely a Baradla-Domica barlangrendszer a bükki kultúrájú ember településeivel és a Közép-Európában egyedülálló faszénrajzaival, illetve a Bába-lyuk és a Kilencfa-barlang, amelyek hajdanán temetkezési helyként szolgáltak.
Térkép
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai világörökségi helyszín térképi lehatárolása.
