Magyarországi tájházak hálózata

A sok évtizedes múltra visszatekintő Magyarországi tájházak hálózata az autentikus népi építészeti műemlékek térben elkülönült, de tartalmilag összefüggő komplex kulturális egységet alkotó együttese, amely egyedi és kiemelkedő tanúja egy valamikor az élet minden területét térben és időben átfogó és rendező hagyománynak.

A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett hiteles lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, gazdasági épületeket, borospincéket vagy egyszerűbb ipari létesítményeket mutatják be. Ezáltal őrzik és betekintést adnak egy-egy falu, tájegység (pl. Ormánság, Sárköz, Őrség, Nyírség), néprajzi (pl. palóc, matyó) vagy etnikai csoport (pl. német, szlovák, román, ruszin, horvát) hagyományos népi építészetébe, gazdálkodásába, lakás- és tárgykultúrájába, életmódbeli sajátosságaiba, népszokásaiba, illetve a különféle népi kismesterségeibe (pl. fazekas, kovács, kékfestő). A tájházak tehát így hozzák érthető közelségbe és teszik átélhetővé a napjainkra már letűnt, teljes népi kultúrát, életmódot és szellemi örökségét, melynek hiteles elemei a népi épületek, szerkezeteik és anyaghasználatuk, tüzelőberendezések, gazdasági eszközök, használati tárgyak, népművészeti alkotások, ruhaneműk, hangszerek és mindezek használata, valamint a konyhakultúra, családszervezet, szokások és a népzene.

A Kárpát-medence egész területén megtalálható, öt nagy háztípusba sorolt népi építészeti emlékek különleges módon bizonyítják és jelenítik meg alkotóik (személyek és közösségeik) kreativitását és a sok évszázadon át finomodó válaszaikat a természeti és társadalmi környezet kihívásaira, ezért nemcsak jelentős esztétikai és örökségbeli értékeket közvetítenek, hanem mai napig érvényes tanulságok mutathatók be általuk a fenntartható, organikus, mégis esztétikus életmódról. A magyar táj hajdani építészeti kultúráját, tágabb értelemben a hagyományos vidéki-mezőgazdasági életmód értékeit mára csak a különféle védelem alatt álló épületek, kivételes esetekben épületegyüttesek, településrészek őrzik.

Ennek a komplex örökségi értéknek az élettel teli megóvására született meg a 20. század közepén a fokozatosan gyarapodó Magyarországi tájházak hálózata. A program azon az értékőrzés szempontjából legautentikusabb megoldáson alapul, amely eredeti helyükön (in situ) és eredeti összefüggéseiben, az adott táji, természeti és kulturális környezetben tartja fenn és mutatja be az épületeket környezetükkel együtt, tehát a teljes telket, portát annak minden gazdasági épületével, sajátos kertkialakítási formájával, növényállományával, és természetesen az egykor bennük zajló élet minden kellékével ábrázolva. Ezt az értékőrző mozgalmat 1960-tól, a nagyvázsonyi Schumacher-ház felújításától számítjuk, amikor a népi műemlékek és a hagyományos falukép gyorsuló eltűnését felismerve először alkalmazták a korszerű, teljes értékű műemlék-helyreállítás módszerét. Magyarországon több száz működő tájház található, amelyek közül a világörökségi várományos helyszín csak azt a 109 tájházat vagy együttest foglalja magában, amely mind az épület, mind a benne bemutatott enteriőr tekintetében megfelel a legmagasabb szakmai elvárásoknak. A Magyarországi tájházak hálózata világörökségi várományos helyszínen szereplő tájházak és egytől egyig eredeti helyükön megőrzött, országos műemléki védelem alatt álló hagyományos helyi (népi) építészeti emlékek, amelyek hiteles műemléki helyreállítása a nemzetközi műemléki alapelveknek megfelelően történt meg. A helyreállítást minden esetben tudományos kutatás, építészeti felmérés, dokumentáció és részletes kiviteli terv készítése előzte meg. Az épületek kiválasztását és a tudományos munkát építész és néprajzos szakemberek végezték. A helyreállítások a népi műemlékekre kidolgozott speciális elvek és módszerek alapján történtek: a tudományos kutatás során nyert információk alapján az elpusztult épületrészeket eredeti anyagokból és az eredeti építéstechnológia alkalmazásával pótolták.

A helyreállított és berendezett parasztházak attól válnak valódi tájházzá (és nem csupán helytörténeti múzeummá), hogy közösségi rendezvények, különböző korcsoportokat összefogó események, képzés, oktatás, alkotómunka, valamint hagyományos mesterségek bemutató- és továbbadó helyszíneiként is funkcionálnak. A Magyarországi tájházak hálózata világörökségi várományos helyszín 19 megyében, összesen 104 település területén elhelyezkedő 109 műemlék portából áll, melynek elemei kiemelkedő szerepet játszanak a nemzeti, illetve a kisebbségi-nemzetiségi önazonosság-tudat fenntartásában, lehetőséget biztosítva a régiók számára saját múltjuk teljes hagyományt felölelő formában történő megismerésére.