Hollókő ófalu és környezete

Bevezető

1987-ben a Világörökség Bizottság a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett ugyancsak elsőként, kulturális kategóriában, 401rev azonosító számon vette fel az UNESCO Világörökség Jegyzékébe a Cserhát dombjai között rejtőző aprócska Nógrád megyei palóc települést, Hollókő ófalut és környezetét. A 20. századi mezőgazdasági forradalom előtti falusi élet élő példájaként, a táji környezetével harmonikus egységben kialakult ófalu ma is őrzi jellegzetes örökségi elemeit, a hagyományos településszerkezetet, a palóc építészeti tradíció sajátosságait és népszokásait. Hagyományőrző lakóinak köszönhetően, Hollókő műemlék épületeiben napjainkban is szorgoskodik a bőrdíszműves, a fakanalas, a kosaras és a fazekas mester, népdaloktól és csizmatalp-kopogástól hangos a táncház, ünnepnapokon pedig különleges, színes és gazdagon díszített népviseletbe öltözött forgatag lepi el az ófalu utcáit.

Galéria

A helyszínről

A falu története szorosan összefonódik a fölötte magasodó középkori vár történetével, amelynek legendájából származik a falu neve is. Eszerint a szomszédos Pusztavárhegy ura, Kacsics András elrabolt egy szép leányt, s épülő várába zárta. Az elrabló nagy szerencsétlenségére a lány dajkája boszorkány volt és, hogy a lányt megmentse, szövetkezett az ördöggel, akinek parancsára az ördögfiak holló képében esténként újra és újra elhordták a vár köveit, egészen addig, míg a várúr a leányt szabadon nem engedte. A hollóvá változott ördögfiak egy közeli bazaltsziklán új várat raktak az elhordott kövekből. Ez lett aztán Hollókő vára.

A várhoz kapcsolódó középkori faluról kevés adat maradt fenn. Bár nevét 13. századi oklevelek már említik, régészeti kutatások szerint a középkori település nem a mai helyén állt. Míg a település legrégebbi, 1782-ben készült térképe Hollókőt egyutcás faluként jelöli, az 1855-ből származó társa már a jelenlegi ófalu területével azonos nagyságúnak ábrázolja. A mai település a 18. század kezdetétől alakult ki, amikor a török hódoltság idején elnéptelenedett országrészekre új közösségeket telepítettek. 1720-ban egy feljegyzés, mint „nemesi kiváltságos falut” említi. A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat az 1783-as tiltó vármegyei határozat ellenére fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. A Hollókő mai faluképét meghatározó lakóház-típus kialakításában a fordulópontot az 1909-es utolsó nagy tűzvész jelentette, az immár vályogfalú és szarufás ácsszerkezetű házakat kőlábazatra emelték, és zsindelyből vagy cserépből készült tetővel fedték. A deszkaoromzatos, alsó csonkatornyos tetőidom az ősi sátortetős, füstlyukas tetőforma továbbélése.

A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő, összesen 67 védett épületet magába foglaló ófalu 1911-re nyerte el mai, mind a századelő hangulatát, mind pedig a palóc népi építészeti hagyományokat magán viselő arculatát. Többnyire földszintes, fehérre meszelt falú, kontyolt nyeregtetős parasztházak találhatók itt, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok („hambitusok") szegélyezik. A hagyományos palóc házak jellemzően három helyiségből állnak: a tornácról közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lép az érkező, ahonnan az utcafront felé a szoba, hátrafelé pedig a kamra nyílik. Utóbbiban kezdetben gabonát tároltak, később pedig szintén szobaként funkcionált. A hagyományos paraszti életforma azonban nemcsak az ófaluban, hanem a falut körülölelő tájban is tetten érhető. A domboldalak hosszan elnyúló „nadrágszíj” parcellái, a gyümölcsösök, a szőlőskertek, a vár melletti hajdani fáslegelők, a földek szélén épült pajták és a parasztfürdő a patakvölgyben mind a faluközösség tájjal való harmonikus együttéléséről tanúskodnak.

Hollókő a palóc régiót jellemző, egyutcás, fésűs beépítésű falutípust képviseli, melynek alapstruktúráját a központi útra merőlegesen, keskeny szalagtelkeken elhelyezkedő házak kettős vonala jelenti. A palóc településeken a nagycsaládok hagyományosan egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egyszerűen egy újat emeltek. Több generáció együttélése esetén valóságos utcák alakultak ki ily módon. A főút ideiglenes leágazásával kialakult beépítési sziget és ezáltal a falu látképének meghatározó eleme, Hollókő szimbóluma az a palóc építészeti elemeket megjelenítő kis fatornyos, zsindellyel fedett római katolikus templom, melyet a falu lakói 1889-ben közadakozásból építettek.

Hollókő élő falu. Az itt található közösség számára az ófalu egyaránt biztosítja a társas kapcsolatok és a hit megélésének, valamint a tradíciók megőrzésének és bemutatásának lehetőségét. A falu lakói a hollókői hagyományok túlnyomó részét ma is gyakorolják. Szokások kapcsolódnak a húsvéthoz, a pünkösdhöz, a szürethez, a betakarításhoz és egyéb jeles alkalmakhoz, de akár a hétköznapokhoz is. Ünnepekkor különleges, kézzel szőtt és hímzett népviseletbe öltöznek. Ilyenkor a férfiakra szűk fekete nadrág, csizma, gyolcsing, a derekukra szalag, a fejükre fekete pörgekalap kerül. A nők akár 15-20 vasalt alsószoknyát is viselnek a szép selyem vagy kasmír szoknya alatt. A szoknyák fölé általában gazdagon hímzett kötényke, ún. szakácska, felülre csipke ingváll és díszes rojtokkal szegélyezett vállkendő is dukál. A fehér vászon ingváll fölé színes – az ünnepi viselethez gazdagon hímzett – "lajbit" vesznek. A palóc lányok legszembetűnőbb ékessége a színes szalagokkal és gyöngybefűzéssel készített főkötő, mely fölött az asszonyok rojtos selyemkendőt viselnek.

Hollókő a természet- és hagyománytisztelő falusi élet mindmáig fennmaradt hiteles példája, a múlt egy hamisítatlan formában megőrzött szelete, és ez legértékesebb kulturális kincseink közé emeli.

További információért látogasson el a helyszín vagy az UNESCO honlapjára.

Térkép

Hollókő ófalu és környezete világörökségi helyszín térképi lehatárolása.

Kiemelkedő Egyetemes Érték

Hollókő ófalu és környezete világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékét az UNESCO Világörökség Bizottság 2013. évi ülésszakán elfogadott 37COM 8E számú döntése tartalmazza. A tudatosan megőrzött ófalu a 20. századi mezőgazdasági forradalom előtti falusi élet elő példája. A hagyományos palóc építészeti forma- és anyaghasználattal együtt harmonikus egységet alkot a táji-természeti környezettel, amit nadrágszíj-parcellás gazdálkodás, gyümölcsösök, szőlőskertek, legelők és erdők jellemeznek. A faluban található zsindellyel fedett kis templom a helyi építészeti stílus transzponálása. Hollókő olyan élő közösség, ami egy hagyományos falu helyben történő önkéntes megőrzésének kivételes és különleges példája.

A kiemelkedő egyetemes értéket hordozó attribútumok az ófalu táji-természeti környezettel harmonizáló tájképi megjelenése, a hagyományos település- és tájszerkezet, a hagyományos gazdálkodás során kialakult hagyásfás legelős, keskenyparcellás-kertes táji környezet, és a középkori eredetű vár tájképet meghatározó elhelyezkedése, az ófalu történelmi telekstruktúrája, jellemző fésűs beépítése, a hagyományos palóc építészet, formavilág és anyaghasználat egysége, a palóc építészeti formakincs, tömegképzés, ornamentika, valamint a hagyományos életmód, kultúra és annak bemutatása.

A helyszín Világörökség Jegyzékbe való felvételét az (v) kritériumnak való megfelelés igazolja.

(v) kritérium
Hollókő ófalu kivételes példája egy tudatosan megőrzött hagyományos településnek. Olyan kultúrát képvisel, ami a visszafordíthatatlan változások következtében sebezhetővé vált. A főleg a 18. és 19. században kialakult falu ugyanakkor nemcsak a magyarságon belüli palóc népcsoportra jellemző, hanem átfogóbb értelemben a közép-európai falusi élet hagyományos formáinak is élő példája, amely a 20. századi mezőgazdasági forradalom következtében többnyire mindenütt eltűnt.